„A halál csak a rossz költők művét fejezi be. A nagy költőké befejezetlen marad, s azokat végül az egész nemzet szellemében az utódoknak kell befejezniük.” – hangzik most, 2020-ban a halhatatlan érvényű tanítás, mely a költő, próza- és esszéíró Csoóri Sándorra, kitől imént idézett gondolat származik, többszörösen igaz: alkotásai és az elszakított országrészekért, a nemzeti öntudat erősítéséért véghezvitt tettei ma is magyarság összetartó erőinek szimbólumai.

Ma van 90. évfordulója, hogy Csoóri Sándor és Csoóri Julianna gyermekeként, földműves családban, 1930. február 3-án, a nyugat-dunántúli Zámolyon, megszületett Csoóri Sándor. Nővérét Csoóri Juliannának hívták. Elemi tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével 1942-ben Pápára került középiskolába, s 1950-ben itt, a Református Kollégiumban érettségizett.

1950-ben lett a munkatársa a Pápai Néplapnak, majd a Veszprém megyei Népújságnak. 1951–52-ben az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult Budapesten, azonban tanulmányait betegsége miatt háromnegyed év múlva félbe kellett szakítania, tüdőszanatóriumba került. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa, 1955–56-ban pedig az Új Hang versrovatának szerkesztője volt. 1957–58-ban a Lakatosipari Vállalatnál dolgozott tisztviselőként. 1958-tól 1968-ig szabadfoglalkozású író, ezen időszak alatt 1962–63-ban a Jövő Mérnöke című lap munkatársa, 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja volt.

A hatvanas évektől a magyarországi szellemi és politikai ellenzék egyik meghatározó egyéniségévé, a nemzeti ellenzék vezetőjévé vált, lépéseit ennek megfelelően titkos ügynökök figyelték: a Történeti Hivatalban őrzött anyagok tanúsága szerint az 1956-os forradalomtól az 1980-as évek végéig negyvennégy ügynök írt róla jelentéseket.

Teljes cikk: https://mki.gov.hu/hu/hirek/1930-februar-3-csoori-sandor-szuletese

Fotó: Fortepan/Kádas Tibor


1980-ban történt. Az akkor 50 esztendős Csoóri Sándort a Pécsett szerkesztett Jelenkor című irodalmi folyóiratban köszöntötte Czine Mihály, a kiváló irodalomtörténész Jöjjön el a te időd, Sándor! címmel. Az írásért Szederkényi Ervin főszerkesztő meg is kapta a magáét, ugyanis a politika éber volt, s rejtjeles üzenetet látott ebben a kívánságban. Pedig arra is gondolhattak volna, hogy a költőnek megjelent egy kötete Jóslás a te idődről címmel. De hát tudjuk, milyen idők jártak ránk akkoriban, s azt is tudjuk, hogy Czine Mihály is, Csoóri Sándor is mondta a magáét, ameddig mondhatta…


Teljes cikk: https://www.feol.hu/kultura/helyi-kultura/kilencven-eve-szuletett-csoori-sandor-3503838/

Fotó: Nagy Norbert /Fejér Megyei Hírlap

Ma kilencven éve született Csoóri Sándor Kossuth-nagydíjas költő, a nemzet művésze, a rendszerváltozás egyik kulcsfigurája. Születésnapjáról tegnap a Petőfi Irodalmi Múzeumban emlékeztek meg, ma pedig a Vigadóban rendeznek estet.


Több helyszínen megemlékeznek a ma kilencven éve született Csoóri Sándorról. A Petőfi Irodalmi Múzeumban tegnap Iancu Laura beszéde után műveiből  Császár Angela és Hegedűs D. Géza színművészek olvastak fel, majd népdalokat játszott a költő népzenész fia, Csoóri Sándor és unokája, ifj. Csoóri Sándor „Sündi”. Ma este a Pesti Vigadóban színházi estet tartanak emlékezetére.

Az életének 87. évében elhunyt, zámolyi születésű Csoóri Sándor Kossuth-nagydíjas költő, író, esszéista, a Magyar Művészeti Akadémia nagydíjasa, a nemzet művésze a hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt. Komoly szerepet vállalt a rendszerváltozás előkészítésében, a Magyar Demokrata Fórum alapítója, elnökségi tagja, majd a Magyarok Világszövetségének elnöke volt. A Hitel szerkesztőbizottságának elnöke, halála után örökös tiszteletbeli főszerkesztője. Ő kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását.

Ugyanakkor – amint azt Szakolczay Lajos irodalomtörténész írta róla  – „nem szabad feledni, hogy Csoóri (…) elsősorban író. Kitűnő, egyéni hangú lírikus. A népdal szürrealizmusát belső törvények szerint megélő s abból új irányelvet formáló – a prózát ugyancsak költői szintre emelő – alkotó is.”

Noha a József Attila-díjat megkapta fiatalon, életét a diktatúra elleni küzdelem határozta meg, ezért a pártállam megfigyelés alá vetette, szilenciummal sújtotta, így évtizedeken át nem kaphatott elismerést.

Húsz éven át a Mafilm dramaturgja, Kósa Ferenc és Sára Sándor munkatársa volt, tizenegy játékfilmjük – köztük a Cannes-ban díjnyertes Tízezer nap – és dokumentarista alkotásaik meghatározó darabjai lettek a magyar  filmtörténetnek.

Munkásságát végül 1981-ben Herder-díjjal, majd Bibó-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A Kossuth-nagydíjat 2012-ben kapta meg, majd az MMA Nagydíját vehette át. A nemzet művészei közé 2014-ben választották be. Több mint félszáz önálló kötete jelent meg, számtalan nyelvre fordították. Monográfusa, Görömbei András szerint „Csoóri költőként, esszéistaként, szociográfusként, for-gatókönyvíróként, szerkesztőként és közéleti szereplőként egyaránt a „praxis” és a „poézis” teljességére törekedett. Alkotásainak szellemi mozgásformái mind-mind egy átfogó művészi világnézet részeként állnak helyt, egymás értelmezését erősítik, ugyanabba az irányba hatnak”.

1
2

Heading 1