âMagam sem Ă©rtem: sokszor ott ĂĄlltam Ă©n,//ahovĂĄ mĂĄr csak egy madĂĄr//mert volna leszĂĄllni gyanĂștlanulâ â Ărja ĂnarckĂ©p, egyetlen tollvonĂĄssal cĂmƱ költemĂ©nyĂ©ben. Az alig nĂ©gy Ă©ve elhunyt (a temetĂ©sĂ©n Ćt bĂșcsĂșztatĂł KĂłsa Ferenc Ă©s Tornai JĂłzsef sincs mĂĄr közöttĂŒnk, utĂłbbi a napokban hagyta itt e földi ĂĄrnyĂ©kvilĂĄgot) költĆ, publicista, közĂ©leti ember, a XX. szĂĄzad mĂĄsodik fele magyar közĂ©letĂ©nek egyik legjelesebb alakja ma lenne 90 Ă©ves.
âKöltĆkĂ©nt az a legnagyobb irodalomtörtĂ©neti Ă©rdeme, hogy összetĂ©veszthetetlenĂŒl egyĂ©ni szĂnnel vitte tovĂĄbb költĂ©szetĂŒnknek azt a fĆ vonulatĂĄt, melyet elĆdei Ă©s kortĂĄrsai Balassi BĂĄlinttĂłl Nagy LĂĄszlĂłig megteremtettekâ â Ărja rĂłla Görömbei AndrĂĄs irodalomtörtĂ©nĂ©sz.
CsoĂłri nemcsak költĆkĂ©nt Ărta be magĂĄt a magyar nemzet kĂ©pzeletbeli aranykönyvĂ©be, elĂ©vĂŒlhetetlen szerepe volt a szocialista ĂĄllamrend lebontĂĄsĂĄban, kĂ©sĆbb a Magyarok VilĂĄgszövetsĂ©gĂ©nek Ă©lĂ©n, majd a Duna TelevĂziĂł egyik alapĂtĂłjakĂ©nt a vilĂĄgban szĂ©tszĂłrĂłdott magyarsĂĄgot prĂłbĂĄlta összefogni.
âA sokfelĂ© szakadt magyarsĂĄgnak nem kell feltĂ©tlenĂŒl egyetĂ©rtenie, de Ă©rtenie kell egymĂĄstâ â tƱzte zĂĄszlajĂĄra a teljesĂthetetlen, naivnak tƱnĆ jelmondatot, de amĂg Ć ĂĄllt a Magyarok VilĂĄgszövetsĂ©ge Ă©lĂ©n, a szervezet befolyĂĄsos tĂ©nyezĆ maradt a magyar nemzetpolitikĂĄban. âFakĂł nĂ©p, mennek a napok, az Ă©vek,//meghallod-e mĂ©g nĂ©ha// cipĆd ideges kopogĂĄsĂĄt a kövezeten// s elcsuklĂł himnuszaidat?â â olvashatjuk a Meghallod-e mĂ©g? cĂmƱ költemĂ©nyĂ©ben, de a vĂĄlasz az Ă©vek mĂșltĂĄval egyre megkeseredettebb Ă©s remĂ©nytelenebb lett.
CsoĂłri SĂĄndor 1930. februĂĄr harmadikĂĄn szĂŒletett ZĂĄmolyon, reformĂĄtus parasztcsalĂĄdban. 1950-ben Ă©rettsĂ©gizett a PĂĄpai ReformĂĄtus KollĂ©giumban, majd az ELTE Orosz IntĂ©zetĂ©ben tanult, de tanulmĂĄnyait betegsĂ©ge miatt fĂ©lbehagyta. KĂŒlönbözĆ ĂșjsĂĄgoknĂĄl Ă©s folyĂłiratoknĂĄl dolgozott, Ăgy 1953-54-ben az Irodalmi ĂjsĂĄg munkatĂĄrsa, 1955-tĆl 56-ig az Ăj Hang versrovatĂĄnak szerkesztĆje. 1956 utĂĄn egy ideig nem talĂĄlt munkĂĄt, majd az 1960-as Ă©vek elejĂ©n a Budapesti MƱszaki Egyetem ĂșjsĂĄgjĂĄnak szerkesztĆi munkatĂĄrsa. 1968-tĂłl 1988-ig a MAFILM dramaturgja.
KöltĂ©szete az 1960-as Ă©vekre forrt ki igazĂĄn, s a KĂĄdĂĄr-kor megtƱrt ellenzĂ©kĂ©nek egyik legmarkĂĄnsabb kĂ©pviselĆjĂ©vĂ© vĂĄlt. ElsĆ versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltƱnĂ©st keltve a RĂĄkosi-korszakot bĂrĂĄlĂł hangvĂ©telĂŒkkel.
A hetvenes Ă©vekre alakult ki költĂ©szetĂ©nek jellegzetes karaktere, melynek legfĆbb ismĂ©rvei: a kĂ©pekbĆl ĂĄradĂł metafizikai sugĂĄrzĂĄs, a vĂĄratlan Ă©s meglepĆ asszociĂĄciĂłk sora, a mindenkor szemĂ©lyes hangvĂ©tel mint hitelesĂtĆ jegy Ă©s a közössĂ©gi elkötelezettsĂ©g. Szakolczay Lajos Ăgy fogalmazott: âZrĂnyi kezĂ©bĆl vette ki a kardot, s KosztolĂĄnyi selyemsĂĄlĂĄt csavarta a nyakĂĄra.â De hogy ismĂ©t monogrĂĄfusĂĄt, Görömbei AndrĂĄst idĂ©zzĂŒk, a CsoĂłri-vers âsokrĂ©tegƱ, (âŠ) gazdag kĂ©pvilĂĄgĂș, Ă©rzĂ©kletes közvetlensĂ©get Ă©s szĂŒrrealisztikus asszociĂĄciĂłkat egyĂŒtt mozgatĂł, a termĂ©szetet Ă©s a kozmoszt az emberi ĂŒgyek rĂ©szĂ©vĂ© Ă©s jelkĂ©pĂ©vĂ© avatĂł, ritmusĂĄban nyugtalansĂĄgot Ă©s belsĆ nyugalmat egyszerre sugallĂłâ.
Verseivel egyenrangĂșak esszĂ©i, amelyekben a kĂ©pi Ă©s a logikai megközelĂtĂ©st egyszerre alkalmazza. Irodalmi pĂĄlyakĂ©pek, nĂ©pköltĂ©szeti Ă©s törtĂ©nelmi tĂĄrgyĂș mƱvek, nemzeti sorskĂ©rdĂ©seinket boncolgatĂł ĂrĂĄsok, valamint sajĂĄt Ă©letĂ©nek esemĂ©nyeit megörökĂtĆ esszĂ©k szĂĄzait Ărta meg Ă©s tette közzĂ© a hatvanas Ă©vek eleje Ăłta. NĂ©meth LĂĄszlĂł Ă©s IllyĂ©s Gyula nyomdokain haladva hozta lĂ©tre a magyar esszĂ©ĂrĂĄs egyik csĂșcsteljesĂtmĂ©nyĂ©t: âCsoĂłri esszĂ©i a magyar nemzeti önismeret elmĂ©lyĂtĂ©sĂ©nek, gazdagĂtĂĄsĂĄnak bĂĄzisaiâ (Görömbei AndrĂĄs).
A hatvanas Ă©vekben barĂĄtaival, KĂłsa Ferenccel Ă©s SĂĄra SĂĄndorral a magyar film megĂșjĂtĂĄsĂĄra, szemlĂ©letvĂĄltĂĄsĂĄra tesznek kĂsĂ©rletet.
Több forgatĂłkönyvet is Ăr a szĂĄmukra, nĂ©lkĂŒle nem szĂŒlettek volna meg olyan jelentĆs filmalkotĂĄsok mint a TĂzezer nap, az ĂtĂ©let, a Nincs idĆ, a Földobott kĆ, a 80 huszĂĄr vagy a TĂŒske a köröm alatt. Nehezen emĂ©szthetĆ filmek, amelyek legyenek bĂĄr törtĂ©nelmi esemĂ©nybe (DĂłzsa György-fĂ©le parasztlĂĄzadĂĄs, az 1848-as szabadsĂĄgharc) vagy a közelmĂșlt mindennapjaiba burkolva,
Ă©getĆen fĂĄjĂł sorskĂ©rdĂ©seket vetnek fel, amelyekre csak gyĂłgyĂrt kĂnĂĄlnak, megoldĂĄst nem.
SzĂĄmomra a legemlĂ©kezetesebb mĂ©gis az 1974-ben kĂ©szĂŒlt KĂłsa-film, a HĂłszakadĂĄs, amely a mĂĄsodik vilĂĄghĂĄborĂș ĂĄlcĂĄja alatt arra keresi a vĂĄlaszt, hogy az elvadulĂł vilĂĄgban, amikor RadnĂłtit idĂ©zve, mindenki önkĂ©nt, kĂ©jjel öl Ă©s ölhet, meddig maradhat meg az ember embernek. A film egy jeles szlovĂĄk szĂnĂ©sznĆ, MĂĄria MarkoviÄovĂĄ, valamint Simonyi Imre költĆ szĂĄmĂĄra nyĂșjt emlĂ©kezetes szĂnĂ©szi kiugrĂĄsi lehetĆsĂ©get.
ĂrĂłi munkĂĄja mellett CsoĂłri a hatvanas Ă©vektĆl a nĂ©pi-nemzeti ellenzĂ©k vezetĆ egyĂ©nisĂ©ge volt, komoly szerepet vĂĄllalt a rendszervĂĄltĂĄs elĆkĂ©szĂtĂ©sĂ©ben. Több alkalommal sĂșjtottĂĄk szilenciummal, több ezer oldalnyi ĂŒgynöki jelentĂ©st Ărtak rĂłla, nĂ©pszerƱsĂ©ge azonban rendkĂvĂŒli volt, elĆadĂĄsain rendszerint zsĂșfolt termek fogadtĂĄk. 1985-ben rĂ©szt vett az ellenzĂ©ki csoportok monori talĂĄlkozĂłjĂĄn. 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata FĂłrum alapĂtĂłinak, majd 1993-ig a mozgalom, kĂ©sĆbb a pĂĄrt elnöksĂ©gi tagja. 1988-tĂłl a Hitel folyĂłirat szerkesztĆbizottsĂĄgi elnöke, 1992-tĆl fĆszerkesztĆje. 1991-tĆl 2000-ig volt a mĂĄra teljesen leamortizĂĄlĂłdott Magyarok VilĂĄgszövetsĂ©gĂ©nek elnöke.
Ebben a funkciĂłjĂĄban kezdemĂ©nyezte 1992 nyarĂĄn a Duna TelevĂziĂł lĂ©trehozĂĄsĂĄt, mely mĂ©g az Ă©v karĂĄcsonyĂĄn megkezdte sugĂĄrzĂĄsĂĄt.
âAz elmĂșlt öt Ă©vben minden jegyzetfĂŒzetem elsĆ oldalĂĄra ezt Ărtam föl magamnak figyelmeztetĆĂŒl: Ne feledd el, hogy a gyakran emlegetett hazugsĂĄgbĂłl könnyen megszĂŒlethet az igazsĂĄg lĂĄtszata. Amely egy lĂĄtszatvilĂĄgban sorsdöntĆ erĆ.â S akĂĄrmerre nĂ©zĂŒnk ma KözĂ©p-EurĂłpĂĄban, egyre inkĂĄbb csak lĂĄtszatvilĂĄgokat lĂĄtunk. MĂĄr akik Ă©szreveszik mĂ©g ezeket a csalĂłka ĂĄlarc mögĂ© megbĂșjĂł lĂĄtszatvilĂĄgokat. CsoĂłri ĂĄgya fölött ugyanis Ady kĂ©pe fĂŒggött: âĂgyban, pĂĄrnĂĄk közt fekszik ott az isteni ember, a megviselt lĂĄngĂ©sz, lecsukott szemmel, legutolsĂł lĂĄthatĂł arcĂĄval.â Vajon hĂĄnyan mernĂ©nk ma szembenĂ©zni ezzel a lecsukott szemƱ isteni emberarccal?
S e megemlékezés végén ålljon itt egy személyes emlék: A Magyar Nyelvi Intézetben dolgozva a kilencvenes években irodalmi
-közĂ©leti sorozatunkban neves hatĂĄron tĂșli Ă©s anyaorszĂĄgi ĂrĂłkat, közĂ©leti szemĂ©lyisĂ©geket lĂĄttunk vendĂ©gĂŒl. Eljött hozzĂĄnk DudĂĄs KĂĄroly, FĂŒzesi Magda, SzilvĂĄssy JĂłzsef, Balla D. KĂĄroly, Ferdinandy György, PetĂĄk IstvĂĄn, PomogĂĄts BĂ©la, KovĂĄcs IstvĂĄn, s mivel az akkori fĆigazgatĂł, Stark Ferenc egykoron CsoĂłri közeli munkatĂĄrsa volt a Magyarok VilĂĄgszövetsĂ©gĂ©ben, meghĂvtuk Ćt is. Nehezen ĂĄllt kötĂ©lnek, s a fĆnököm elĆre figyelmeztetett, nagyon nehĂ©z emberrĆl van szĂł, aki, ha nem talĂĄlja meg a közös hangot a beszĂ©lgetĆpartnerĂ©vel, akĂĄr hĂșsz perc utĂĄn is felĂĄllhat. A kijelentĂ©s nem vette el a kedvem a beszĂ©lgetĂ©stĆl, s 1998. mĂĄrcius 25-e Ă©letem egyik legemlĂ©kezetesebb napja lett. A fĆnököm ĂĄltal jĂłsolt hĂșsz perc helyett közel kĂ©t ĂłrĂĄn ĂĄt beszĂ©lgettĂŒnk hivatalosan, majd az est lezĂĄrulta utĂĄn (amelyen egyĂ©bkĂ©nt Steiner GĂĄbor barĂĄtom idĂ©zett a költĆĂłriĂĄs verseibĆl), tovĂĄbbi jĂł kĂ©t ĂłrĂĄt csevegtĂŒnk, s lassan Ă©jfĂ©lre jĂĄrt az idĆ, amikor Ă©lettĂĄrsĂĄval, Balogh JĂșliĂĄval felszedelĆzködtek, s elköszöntek.
âIdeje jött, Uram, hogy kiĂŒljek ide elĂ©d// a dombtetĆre.// LĂĄtom, borul az Ă©g mĂĄr templomaid fölött.//⊠Szervezkedik a romlĂĄs ellenĂŒnk, Uram,//kĂĄr volna letagadnunk.â
â figyelmeztet, hiszen ez a KöltĆ dolga. A többi a mi dolgunk (lenne).