Csoóri Sándor emlékére
Búcsúszavak
Bogárdi Szabó István
"Csoóri Sándor egész életében szerette az egybegyülekezést – legszebb gyermekemlékei közé sorolja ezeket Zámolyon, aztán Pápán a református kollégium tehetségeként, aztán költÅ‘ként, gondolkodóként, világjáróként, magyar szó szerelmeseként, értelmiségiként – tanácskozásokban, szervezkedésekben, beszélgetésekben, legszebb szóval: egybegyülekezésekben élt. Most holtában, még egyszer, ide ravatalához egybegyűjtött bennünket: gyászra, végtisztességre, életéért való hálaadásra – és a feltámadás reményében való megerÅ‘södésre. Itt kell most elnyernünk a vigasztalást. Erre Å‘ személyesen kötelezett engem."
Balog Zoltán gyászbeszéde
Gyászoló Gyülekezet!
„Én vagyok az, aki nem jó
Fellegajtó nyitogató” – tanulta valamikor Csoóri Sándor a kalotaszegiektÅ‘l az Å‘si magyar népdalt. S ebben a két sorban ráismert saját életének egy alapvonására, ahogyan ráismert, és mi is ráismerünk népdalokban, táncmozdulatokban, a népi hagyomány egy-egy darabjában, meg az egészben is saját életünk darabjaira vagy éppen lényegi vonásaira.
Kósa Ferenc-Halotti beszéd
Kedves Sándor!
Engedd meg, hogy a barátaid közül én is elköszönjek TÅ‘led.
Réges-régen, több mint fél évszázaddal ezelÅ‘tt találkoztunk elÅ‘ször. Te akkor már országosan ismert költÅ‘ voltál, én pedig csak afféle filmes pályára készülÅ‘ süvölvény. Eljöttél hozzám, és egy táskában könyveket és kéziratokat hoztál. Én akkoriban egy kollégiumi szobában laktam. Az ágyam fölött a falon a szüleimrÅ‘l készített fotóm mellett Bartók Béla és József Attila arcképe függött.
Tornai József-A második születés
Soha nem gondoltam arra, hogy egyszer ott kell állnom Csoóri Sándor sírjánál. Hiszen Å‘ maga volt az élet, a gondolkodás és a modern költészet. Halála a 2. világháború utáni magyar irodalmi és szellemi-politikai világ legnagyobb vesztesége. Nem azért, mert nem éltek olyan pályatársai, mint Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László vagy Pilinszky János.