Vendég: Korniss Péter fotográfus. Kolozsvárról érkezett a magyar fővárosba, hogy ide varázsoljon egy otthonról hozott titokzatos világot. 1956-ban jogi hallgatóként az egyetem forradalmi bizottságának tagja volt, s bizony emiatt ki is zárták onnan, a mi nagy szerencsénkre, hisz mennyivel szegényebbek lennénk az ő képi világa nélkül! Az életműve mellett van még egy különlegessége: a hűsége. Ez a munkáján túl, természetesen kiterjed a családjára és a barátaira. Ilyen szálak kötötték Csoóri Sándorhoz is, aki nemcsak „alanya” volt, hanem a munkájában társa, és sok évtizeden keresztül a barátja. Csoóri Sándor költőre, íróra, közéleti emberre emlékeznek barátai, így állítva emléket az embernek, akiről egyik értője így fogalmazta meg írásai lényegét: „olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás” jellemzi. Húsz beszélgetést rögzítettünk filmre, húsz kortárssal, akik Csoóri Sándorra emlékeznek ki-ki a saját élményei alapján. A filmeket levetítjük, majd a filmben szereplők a saját életükről, élményeikről mesélnek, mintegy „párhuzamos életrajzon” keresztül mutatva be azt a korszakot, amelyben éltünk.


Időpont: 2020. március 19., csütörtök, 18:30–20:00

Helyszín: Bp., Károlyi utca 16., Budapest, 1053

Az esemény facebookon: https://www.facebook.com/events/1221922664673622/?active_tab=about

Csoóri Sándor költőre, íróra, közéleti emberre emlékeznek barátai, így állítva emléket az embernek, akiről egyik értője így fogalmazta meg írásai lényegét: „olykor szociográfiai pontosság, olykor festői víziók, olykor utánozhatatlan emberi-nemzeti aggódás” jellemzi.

Vendégünk Illyés Mária művészettörténész. Nálunk, magyaroknál a művészettörténészek nagy alakjai között ott vannak az igazi tudással felvértezett, okos nők is. Gondoljunk csak Supka Magdolnára vagy Dávid Katalinra. Illyés Mária is ebbe a sorba tartozik. Az ő kiválasztott területe a 19. és 20. századi magyar és európai művészet volt. Mindemellett, Édesanyja Kozmutza Flóra halála után, átvette Édesapja, Illyés Gyula életművének gondozását, hagyatékának feldolgozását, s teszi mai napig. Csoóri Sándort már az ötvenes években ismerte – még szinte gyermekként – s a költő haláláig rendszeres kapcsolatban voltak vele, férjével, Kodolányi Gyulával együtt. Erről beszél és mesél felidézett emlékeiből. Édesapjáról, Édesanyjáról, a sok-sok barátról, a politikai és az irodalmi életről.

Szeretettel várjuk 2020. február 20-án, 18.30h-ra a Petőfi Irodalmi Múzeum (1053 Károlyi utca, 16) dísztermébe.

„A halál csak a rossz költők művét fejezi be. A nagy költőké befejezetlen marad, s azokat végül az egész nemzet szellemében az utódoknak kell befejezniük.” – hangzik most, 2020-ban a halhatatlan érvényű tanítás, mely a költő, próza- és esszéíró Csoóri Sándorra, kitől imént idézett gondolat származik, többszörösen igaz: alkotásai és az elszakított országrészekért, a nemzeti öntudat erősítéséért véghezvitt tettei ma is magyarság összetartó erőinek szimbólumai.

Ma van 90. évfordulója, hogy Csoóri Sándor és Csoóri Julianna gyermekeként, földműves családban, 1930. február 3-án, a nyugat-dunántúli Zámolyon, megszületett Csoóri Sándor. Nővérét Csoóri Juliannának hívták. Elemi tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével 1942-ben Pápára került középiskolába, s 1950-ben itt, a Református Kollégiumban érettségizett.

1950-ben lett a munkatársa a Pápai Néplapnak, majd a Veszprém megyei Népújságnak. 1951–52-ben az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult Budapesten, azonban tanulmányait betegsége miatt háromnegyed év múlva félbe kellett szakítania, tüdőszanatóriumba került. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa, 1955–56-ban pedig az Új Hang versrovatának szerkesztője volt. 1957–58-ban a Lakatosipari Vállalatnál dolgozott tisztviselőként. 1958-tól 1968-ig szabadfoglalkozású író, ezen időszak alatt 1962–63-ban a Jövő Mérnöke című lap munkatársa, 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja volt.

A hatvanas évektől a magyarországi szellemi és politikai ellenzék egyik meghatározó egyéniségévé, a nemzeti ellenzék vezetőjévé vált, lépéseit ennek megfelelően titkos ügynökök figyelték: a Történeti Hivatalban őrzött anyagok tanúsága szerint az 1956-os forradalomtól az 1980-as évek végéig negyvennégy ügynök írt róla jelentéseket.

Teljes cikk: https://mki.gov.hu/hu/hirek/1930-februar-3-csoori-sandor-szuletese

Fotó: Fortepan/Kádas Tibor