Ha koncertszínház, akkor itt, Sepsiszentgyörgyön elsőre a Tesztoszteron Zenei Alakulat fellépései jutnak eszünkbe, de ha Csoóri Sándor életműve alapján készült az előadás, akkor ez mégiscsak más lehet. Vecsei H. Miklós fiatal budapesti színművész neve sem közismert Háromszéken, tehát inkább a kíváncsiság sarkallt, mint a nagy élmények reménye, amikor szeptember 8-án este betértünk a Párbeszéd sötétben című előadásra.
Mindig zavarban van az ember, amikor erős élményeiről kell mesélnie, erőtlenek a szavak ahhoz, hogy kifejezzék a lélek történéseit. Ami konkrét, az csupán ennyi: akusztikus gitár, elektromos gitár, basszusgitár, szintetizátor és két énekes-versmondó – egy férfi, egy nő. És Csoóri Sándor írásai. A háttérben széles vetítővászon, rajta színes fotók, mozgóképek, hangulatképek illusztrálják a költő gondolatait. Időnként különös ellenfények, háttérvilágítás, melynek nem az a célja, hogy megvilágítsa a játszókat, hanem hogy elmélyítse a hangulatokat.
Prózai szövegek, versek, dalok, képek, zenei közjátékok, melyek szövevényéből az egyik legfontosabb kortárs magyar író arcéle rajzolódik ki. Üdítően fiatalos és megrázóan mély alkotás, mely pillanatok alatt elvarázsol. Megbabonázva, szédülten tekintünk fel Csoóri életművére, mint amikor hatalmas sziklafal előtt áll az ember.
Rettentő szavak. Előbb a családról, az anyáról, aki egy éjjel megtört lesz, majd kicsi, és egy madár a csőrében elviszi. Egy nyolcéves gyermek látomása leégett szobájáról, melyben a virító parázs fölött kis láng táncol. Fegyverek, sikoltások, a tüntető tömeg emléke, mely lassan elmarad az időben. Álom-freskók meztelen nyári asszonyokról, akik sorából kiválik egy, hogy akár egy sárkányt, legyőzhesse őt a költő Szent György lovagként. Valaki verset olvas a telefonba, aztán ólomruhában merülünk a tófenékre. Kezünkön füvek, levelek zöld vére szárad, mintha Krisztusé volna, és tompa szívütéseinket hallgatja az erdő.
